Településstatisztika

Piliscsaba népessége

Szerző: Dr. Solti Gábor

Piliscsaba népességének, nemzetiségi, vallási viszonyainak alakulása

Csaba, a korábban lakott hely a török hódoltság alatt lakatlanná vált, az 1690-es összeírás pusztaként említi. Az 1700-as évektől a tót (szlovák) és német betelepüléseket követően újra lakottá vált. Kétszáz év alatt, 1990-ra már kétezerre nőtt a lakosság száma. A nagy létszámnövekedés következtében még több erdőt irtottak ki, hogy újabb földek termővé tételével a lakosság élelmezése biztosítva legyen. Ennek esett áldozatul 1783-ban Csév és környéke. Csaba így területeket nyert, melyeknek neve: Szállás, Házikert, Forrás-Szőlőskertek és Csévi úti szőlőskertek. Ezeken a földeken szőlő- és dohánytermesztéssel foglalkoztak.

Az ezt követő évszázadban (2004-re) a lakosság száma megháromszorozódott, 6333 főre nőtt. Különösen nagy volt a növekedés az ún. rendszerváltozást követően. 1991-2004 között közel 1500 fővel nőtt a falu lakossága, amely növekedést főleg a Budapestről a piliscsabai lakóparkokba – vagy inkább lakótelepekre – települők eredményezték.

A falu népessége számának gyarapodásával egyidejűleg növekedett a telkek, a családi házak és otthonok száma is. Sajnos ezzel egyidejűleg csökkent a lakosság megélhetését biztosító, megművelhető földterület is. Amíg 1930-ban a 2690 lakosra 454 ház jutott (5,9 fő/ház), addig 2004-ben a 6333 lakos 2210 házban, lakásban lakott (3,0 fő/ház, lakás).

Piliscsaba többnemzetiségű falu volt és ma is az. A lakosság kezdetben három nemzetiségből, főleg németekből, magyarokból és szlovákokból állt. Legjobban a németek száma növekedett, de a magyarok számaránya az 1940-es évek elejére elérte az egyharmadot. A szlovákok száma kb. 3-400 körüli volt. Az első cigányokat 1770-től tartották nyilván az összeírások során. Számuk az 1941-es összeíráskor is még csak 21 fő volt, a lakosság 0,6%-a. Ez a szám és arány napjainkra jelentősen megnőtt.

Zsidókat a faluban csak az 1867-es kiegyezést követően tartottak nyilván, azt követően, hogy a Habsburg uralkodó a Rotschildokkal kötött megállapodás következtében Galíciából, illetve az orosz progromok elől beáramló kb. egymilliónyi zsidó települt be a Magyar Királyság területére. Az 1868-as 19 fő a XIX. század végére 99 főre nőtt. Az 1930-as és a 41-es összeírás során 73 főben állandósult. A II. világháború idején számuk csökkent, létszámukat a jelenlegi népszámlálás nem tartja nyilván.

Az 1946-os német nemzetiségűek kitelepítése során a német nemzetiségű lakosság többségét kitelepítették.

1947-ben a szlovákok egy része önként ment el Csehszlovákiába, a kitelepített, szülőföldjükről elűzött felvidéki magyarok házaiba. Ekkor Piliscsabára is sok felvidéki magyar került (Csiky B. 2004.)

A különböző nemzetiségű és vallású lakosok „egymással békében és harmóniában élő közösséget alkottak”. (Hauck J. 2001.)

A lakosság nemzetiségi és vallási megoszlását, hovatartozását Hauck J. nyomán az alábbi táblázatokban adjuk meg.

Az 1930. évi népszámlálás csak hozzávetőleges képet nyújt Piliscsaba lakosságának nemzetiségi összetételéről. 1032 magyart írtak össze, de ebben benne van néhány száz német is, akik a felsőbbség „magyarizáló” kívánságának eleget téve magyarnak vallották magukat. Valójában magyarok csak a hivatalnokok, a tantestület tagjai és a laktanyához tartozók voltak. A faluban a családi viszonyokról az 1930. évi népszámlálás a következő információkat nyújtja: 1500 hajadon/nőtlen, 1040 házas, 141 özvegy, 9 elvált személy.

Az 1941. évi népszámlálás adatait vizsgálva a lakosság anyanyelve szerint a következőképpen oszlott meg:

                                   magyar anyanyelvű                1154               35,0%

                                   német  anyanyelvű                 1671               50,9%

                                   szlovák anyanyelvű                   425               12,9%

                                   cigány anyanyelvű                     21                 0,6%

                                   rutén anyanyelvű                        5                 0,2%

                                   egyéb anyanyelvű                       9                 0,3%

A magyar nyelvet 2880 személy beszélte (87,7%) (Hauck J. 2001)

A falu lakosságának vallási hovatartozás szerinti megoszlása (1728-1938)

Az átfedésekből látható, hogy a nemzetiségi hovatartozás kérdése falunk lakosságánál lelkiismereti konfliktusokat okozott. Hiába volt német az anyanyelvük, érzelmeik szerint a magyar nemzethez tartoztak. Ha hazájuk iránt érdeklődtek volna, bizonyára mindannyian Magyarországot vallották volna annak.

Piliscsabán többségben németek éltek, de a magyarokkal, szlovákokkal, zsidókkal és cigányokkal együtt, egymással békében és harmóniában élő közösséget alkottak.

A lakosság nemzetiségi megoszlása (1692-1941) (*Nincs adat)

Piliscsaba népességének növekedése 1690-től

(1828-41. közötti adatok Hauck János, 1941-től KSH adatai, ill. az önkormányzat népességnyilvántartása alapján)

                                               Lakosság                                Házak/lakások száma

1690                                         lakatlan

1700                                         5

1702                                         21

1728                                         168                                               31       

1745                                         248          

1770                                         735                                              149

1785                                         1073                                            181

1829                                       1272                                              199

1832                                       1133 (kolerajárvány)

1868                                       1244                                              203

1880                                       1344

1890                                       1501

1900                                       1968                                              323

1910                                       2347                                              323

1920                                       2619

1930                                       2690                                              454

1935                                                                                            465

1941                                       3285

1990-től az önkormányzat népesség-nyilvántartása alapján minden év december 31-i állapot:

1990 - 21961991 - 23551992 - 25111993 - 26651994 - 28491995 - 30141996 - 32101997 - 34441998 - 36851999 - 39402000 - 42962001 - 46352002 - 50492003 - 55202004 - 60532005 - 65402006 - 6900

Megjegyzés:

1. Az 1941-es létszámot a kitelepítések, majd Jászfalu leválása miatt csak 1997-re érte el.

2. 2006-os adat november 24-i állapot.

Az 1895-ben megépült vasútvonal következtében „Piliscsaba lakossága jelentősen kezdett növekedni. Míg az 1880 és 1890 között a lakosság 157 fővel nőtt, addig a következő évtizedben már 467 fővel. 1900 és 1920 között a lakosság 1221 fővel nőtt, ami 62%-os növekedést jelentett.” „A beköltözők döntő többségében magyarok voltak, ami megváltoztatta a nemzetiségi arányokat. 1900 és 1920 között a magyarok száma 774 fővel növekedett. Ugyanebben az időszakban a németek száma 384 fővel, a szlovákok száma 14 fővel nőtt. A magyarok aránya Piliscsabán 12%-ról 32%-ra nőtt két évtized alatt.” (Csiky Balázs 2006)

A falu lakosságának növekedése sajnos nem a bőséges gyermekáldásból, hanem  a betelepülésekből származik. Ugyanakkor örülni lehet annak, hogy nagyon sok értékes emberrel bővült a falu lakossága, akik azért választották lakhelyül a falunkat, hogy itt teljes jogú lakóként illeszkedjenek be a falu életébe, színesítve, gazdagítva azt.

1990-től dinamikusan növekedett Piliscsaba lakossága. Lakóparkok létesültek, melyek lassan benépesülnek.

Piliscsaba lakosságnövekedése

1990.12.31-2006.11.24. között

                                                                                  Előző évihez               Növekedés

növekedés                         %-a

1990.                2 196

1991.                2 355                                                         159                             7,2

1992.                2 511                                                         156                             6,6

1993.                2 665                                                         154                             6,1

1994.                2 849                                                         184                             6,9

1995.                3 014                                                         165                             5,8

1996.                3 210                                                         196                             6,5

1997.                3 444                                                         234                             7,3

1998.                3 685                                                         241                             7,0

1999.                3 940                                                         255                             6,9

2000.                4 296                                                         356                             9,0

2001.                4 635                                                         339                             7,9

2002.                5 049                                                         414                             8,9

2003.                5 520                                                         471                             9,3

2004.                6 053                                                         533                             9,7

2005.                6 540                                                         487                             8,0

2006.                6 900   

1990-től 1996-ig Piliscsaba lakosságnövekedése évente 150-200 fő közötti volt. A következő három évben ez 200-300 közöttire nőtt. Az évi növekedés üteme ebben a tíz évben évi átlagban 6-7%-kal nőtt. 2000-től évente fokozatosan nőtt a Piliscsabát lakhelyül választók száma. 2004-ben, egyetlen évben közel tíz százalékkal: 533 fő telepedett le a faluban. A valóságban ennél jóval többen élnek a faluban. Sokan itt építkeztek, itt élnek, de nem itt vannak bejelentkezve. Ez azért is kedvezőtlen az önkormányzatnak, mert itt veszik igénybe a falu nyújtotta szolgáltatásokat (pl. óvoda, iskola, egészségügyi, falu tisztasági, üzemeltetési szolgáltatások), de a személyi jövedelemadóju8k utáni normatámogatást nem az önkormányzat kapja. A falu anyagi helyzetét, fejlesztési lehetőségeit jelentősen javítaná, ha az itt élők, az itt vállalkozók itt is fizetnének adót.

A lakóparkok beépített, illetve üres telekviszonyait, lakosságszámát az alábbi táblázat mutatja be. Ebből nyilvánvaló, hogy csak öt lakóparkban az üres telkek száma 337. Ezért is semmi sem indokolj újabb lakótelep célú belterületbe vonásokat. Aki a jövőben Piliscsabát választja lakóhelyül, nyolc lakóparkban – hegyen vagy akár völgyben – találhatja meg a számára legszimpatikusabb életteret.

A falu népessége számának gyarapodásával egyidejűleg növekedett a családi házak és otthonok száma is.

Piliscsabai lakóparkok telekhelyzete

(5267-2/2006. jegyzői levél 2006.11.07.)

*           közülük 1 db 4 lakásos társasház

⁺⁺         4 társasház építés alatt

n. a.     nincs adat

beépítés %       a beépített és beépítés alatti házakkal

Beépített telkeken álló lakásokra, társasházakra jutó lakosszám 1,7 lakos/ház

Üres telkek száma 337 db

Zsidó holokauszt

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 1944 tavaszáig Hitlerrel szemben is megvédte a zsidóságot a kitelepítésektől. Ahogy John Flournoy Montgomery, az Egyesült Államok Magyarországra akkreditált követe írta a „Magyarország a vonakodó csatlós” c. könyvében: „1944 márciusáig Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető.” Mindaddig, míg Hitler hadseregei 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, megszűnve ezzel hazánk szuverenitása, mely – a katonai német, majd szovjet  megszállást tekintve – tartott 1991 nyaráig. Nem sokkal később megkezdődött a zsidók elszállítása a Német Birodalom területére. Horthy Miklós bátorságára, emberségére jellemző, hogy a németekkel szembeszegülve 1944. június 26-án kijelentette, nem tűri tovább a zsidók elleni atrocitásokat (Platschek S. 2006), és a deportálások július 7-i leállításával megmentette a budapesti zsidóságot. (Ezt a becsületes zsidóság azzal hálálta meg, hogy portugáliai emigrációjában támogatta és a kenderesi hazai földbe történő temetésekor koszorút helyezett el sírján.)

A piliscsabai zsidókat 1944. május 22-én először Csillaghegyre kísérték. Közülük sokan – belügyminisztériumi engedéllyel – egy ideig budapesti ismerősöknél, rokonoknál húzódott meg, közülük többen túlélve a háborút. A csillaghegyi gettóban egy emberséges csendőr-főtörzsőrmesternek köszönhetően viszonylagos biztonságban voltak. A piliscsabai családok, köztük svábok, szlovákok, magyarok pénzzel, élelmiszerrel és egyéb segítséggel könnyítették meg a csillaghegyi gettóban történő tartózkodásukat – írja Platschek Sándor. A piliscsabai zsidóság egyik legbátrabb védelmezője a legendásan bátor, 2006-ban poszthumusz Rákóczi szoborral kitüntetett Molenda bíró volt, akit ezért a tettéért a Gestapó először a bécsi börtönbe, majd a manthauseni koncentrációs táborba hurcolta. A háboró végén a győztesek „elfelejtették” ezt meghálálni.

1944. június 30-án először a monori gyűjtőtáborba vitték őket, majd egy hét múlva kiszállították őket Németországba. Piliscsabáról ötvenhét zsidót ért sérelem. Közülük 29-en estek áldozatul. Az auschwitzi munkatáborba hurcoltak közül csak egy élte túl. Az auschwitzi, a sachseuhanseni és a  bergen belseni koncentrációs táborban 22-en haltak meg. A budapesti gettóban hárman (mindhárom nagyon idős volt, akik nem bírták elviselni a nélkülözéseket). Szintén hárman munkaszolgálatosként haltak meg. Egy személyt sáncásáskor lőttek agyon. A piliscsabai zsidóság közül minden bizonnyal a legnagyobb veszteséget a Platschek család szenvedte el. A táborokban 13 tagja vesztette életét.

Nincs adatunk, hogy a háború borzalmait átélt piliscsabai zsidóság fele – 28 fő – közül hányan költöztek vissza Piliscsabára.

Németek kitelepítése

Nem telt el két év, még el sem ültek a háború borzalmai, a vak gyűlölet, a bosszú újabb áldozatokat szedett. Az országból kíméletlenül, kegyetlenül, embertelen körülmények között 200 000 német nemzetiségű, sváb embert üldöztek el szülőhazájukból, ahol őseik már több száz éve éltek. Ennek estek áldozatául a piliscsabai svábok is.

1946. március 29-én 1100 piliscsabai német nemzetiségű polgárt telepítettek ki, űztek el otthonukból, hazájukból, ahol felmenőik már 250 éve éltek és dolgoztak szorgalmasan, építették, fejlesztették Piliscsabát.

(Sajnos nincs visszaemlékezés arról, hogy kitaszítottságukban segítették volna őket, mint ahogy tették többek között a piliscsabai svábok a zsidókkal.)

A sors szomorú fintora, hogy mindkét népcsoportot Németországba deportálták.

1945-től a zsidóság megszűnt etnikum lenni. 1990-től létrejött 13 etnikai nemzetiségi kisebbség között nem szerepelt a zsidóság. 2006 tavaszán történt próbálkozás, hogy ők is bekerüljenek a nemzetiségi kisebbségek közé. Ennek törvénybe iktatásához szükséges aláírás nem gyűlt össze.

Mivel nincs nyilvánosságra hozva, hogy a népszámlálásokon hányan vallották magukat egy-egy helységben valamely nemzetiség vagy valláshoz tartozónak, így nem lehet tudni Piliscsaba nemzetiségi, vallási arányairól.

Nem tekinthetjük reálisnak a 2006 júliusában a kisebbségi választói névjegyzékbe történő felvétel során kapott adatokat.

Piliscsabán 2006. július 15-én a jegyző által közzétett hirdetés szerint az alábbi nemzetiségi kisebbségi névjegyzékbe kérték felvételüket:

                                   német                                     376 fő

                                   szlovák                                    235 fő

                                   ruszin                                         3 fő

                                   bolgár                                        2 fő

                                   örmény                                      1 fő

Komolytalannak, álságosnak kell tekinteni, hogy többen azért nem jegyeztették fel magukat a névjegyzékbe, mert még mindig félnek.

Az, hogy egész Piliscsabán egyetlen cigány etnikumú személy sem kérte a kisebbségi névjegyzékbe történő felvételét, több mint érthetetlen, hiszen korábban igen elismert, tekintélyes szegkovács szervezet működött és 2006-ig volt cigány kisebbségi önkormányzat. 2006 októberében azonban már csak német és szlovák kisebbségi önkormányzat alakult.

Mindenesetre tény, hogy 2006 nyarán Piliscsaba mintegy hatezer választásra jogosult állampolgára közül 616 kb. 10%-a vállalta etnikai hovatartozását és ehhez semmiféle bátorság nem kellett, csak annyi, hogy erről a választói névjegyzékbe való felvételükkel hitet tettek.  

A nagyközség nemzetiségei és különböző vallású lakói – ahogy a harmincas években – békében és harmóniában élnek. Kisebb-nagyobb feszültségek nem is a lakók, hanem az önkormányzati döntéshozók döntései és egyes csoportok, különösen a lakóparkokban élők között tapasztalhatók. Az önkormányzati testületnek, a nemzetiségi önkormányzatoknak a jövőben kiemelt célja kell legyen, hogy ezek a nézetkülönbségek elsimuljanak, a falu szépségéhez a béke is hozzátartozzon.

Források:

- Csiky Balázs 2006:  Klotildliget – Ez Az Újság nálunk IV. évf. 40. szám p. 6.

- Gisela Hauck beszéde a kitelepítés 60. évfordulójára. – Ez Az Újság nálunk IV. évf. 40. szám pp 14-15.